LX. Egyéni Országos Bajnokság, döntő

LX. Egyéni Országos Bajnokság, döntő

2023. 09. 28. és 10. 01. között a Debrecen melletti Látóképi-víztározó adott otthont a bajnokság döntőjének. A környezet és a halállomány fantasztikus, a Ponty-Centrum Horgászegyesület, Molnár József és csapatának munkáját dicséri.

Nehezen találom a szavakat… Már bejutni is nehéz volt, ott helyt állni pedig még nehezebb. A LX Egyéni Országos Bajnokság (Finomszerelékes Úszós)döntőjébe jutott Kristóf fiam és sikerült egy nagy álmunk, a jó szereplés. A 40 fős döntőben a 19. helyen végzett. Biztos van akinek ez csak egy 19. hely, de az idén 175-en indultak és a magyar bajnokság a világ élmezőnyéhez tartozik.

Beszámolót szeretnék írni és ezer gondolat jut az eszembe. Mindenek előtt szeretném azt leszögezni, hogy nem vagyunk jobb horgászok mint azok a nagy nevek, Erdei Attila, Ambrus Tibi, Magyar Balázs, Ujszászi Ricsi, Lőrinc Dinó, hogy csak az ismertebbeket említsem, akiket most sikerült megelőznünk. Az is benne van a pakliban, hogy 2-3 évig nem jutunk be ismét a döntőbe. Ők mindannyian fantasztikus horgászok, mint mindenki, aki ott volt a döntőben és bizony vannak, akik nem jutottak be, pedig magasan ott lett volna helyük, akik szintén jobbak, mint Kristóf. Mi mindig úgy tekintünk ezekre a versenyekre, hogy csipkedjük meg ezeket a nagy neveket, lihegjünk ott a sarkukban. Nincs annál nagyobb öröm számunkra, amikor ezek az emberek  partnerként, ellenfél ként tekintenek ránk, amikor a hátterüknek kiadják, hogy ott azt a fiatal gyereket is figyelni kell! Ezt már néhány éve sikerült elérnünk! Azért írok többes számban, mert ebben nem csak Kristóf, hanem a bátyja, Bence munkája is benne van. Most is, bár nem egész héten, de ott volt velünk. Bár ő most nem jutott el idáig, mint 2020-ban, aktív részese volt a sikernek, nézte az ellenfeleket, segítette a horgászatot. Ők a versenyek tapasztalatait megbeszélik, kielemzik egymás között. Őszintén szólva 19 év munkája van ebben az eredményben. Mi a két fiút a 40-80 közé soroljuk, kimondatlanul elvárjuk a középdöntőbe jutást. A mezőny erejét mutatja, hogy Bence már az elődöntőben kiesett. Ha sikerül a döntőbe jutás ott már minden ajándék! Most is minden teher nélkül, felszabadultan, mondhatni lazán ülhetett le Kristóf a Látóképi víztározó partjára. A tó hal állományát ismerve, a cél az volt, hogy szép halakat fogjon, eredmény kényszer nélkül jól érezze magát. Nem először jártunk itt. Ezen a vízen már legalább 8-10 verseny napon és ugyanennyi tréning napot horgászott az évek alatt. Mivel évről évre, sőt évszakról évszakra változik a halak viselkedése, de a halállomány összetétele is, 5 féle etető anyagot, 5 féle földet, többféle kiegészítőt, adalékot és a bevethető élő anyag teljes mennyiségét, kiváló minőségben beszerezve vittünk magunkal. sajnos mi még nem vagyunk azon a szinten, hogy tudjuk a tutit és csak azt vigyük magunkkal ami kell. Az első tréning nap 3 kiló alap keszeges  keverékkel és 12 liter általunk jónak gondolt földel indítottunk. Bár fogta Kristóf a halakat, érezhető volt, hogy nincs még összerakva minden. A pálya még nem volt feletetve, rakón nehezen indult a halfogás, de látszott, hogy sokan tartanak előttünk, jobban fogták mint mi. Matchen nem voltunk rosszak, de az is látszott, hogy ez a verseny nem arról fog szólni! Kiegészítőnek jó lehet, de nagyon el kell találni a váltásokat, illetve sokaknak lesz kényszer megoldás, ha nem tudja beállítani rakón a halat. Minden esetre egy 2,5 kilós compó személyében a szép halat már ekkor megfogtuk.

Minden vízre igaz, nem mindig egyformán jelennek meg a halak mindenütt és ha valaki eltalál valamit és letudja kötni a halak figyelmét, na azok a profi horgászok! Na ebben jobbak tőlünk a nagyok! A második napra átgondoltunk néhány dolgot, változtattunk az etető anyagon, a föld keveréken. Jobban fogtuk rögtön rakón a halat, de még tudtuk hogy tovább lehet ezen javítani. Ezen a napon egy újabb szép hal, egy fél kilós aranyszínű bodorka került a merítőbe

A kötelező tréningre ismét változtattunk néhány dolgon, egyrészt lestük a nagyok mit csinálnak, nem kell szégyelni, minden nap több órát töltöttem az él versenyzők mögött, lesve minden mozdulatukat,  másrészt azt is figyelembe vettük mi az, amit Kristóf is megtud oldani. A match botot még kiraktuk, de már nem lett kézbe véve. Jól ment… Azt már ekkor éreztük, hogy tudunk halat fogni, utolsók nem leszünk. A tréning után beszélgettünk azokkal a versenyzőkkel, akikkel jó kapcsolatot ápolunk, ismernek, elismernek minket. Persze nem mond el mindenki mindent, de infókat lehet beszerezni az adott partszakaszról és megerősítést abban, hogy jó amit csinálunk. Igy lett az első napi 3 kiló etetőanyagból 3,5 kiló teljesen más keverék és a 12 kiló földből 6 kiló teljesen más összetételű az első versenynapra. Az élőanyag limitet is alaposan át variáltuk. Nem izgultunk a sorsolásnál. Itt nincs jó sorsolás, minden szektor kemény, minden szektorban van válogatott kerettag ilyen-olyan Világ vagy Európa bajnok és a többiek se koca pecások. Még az se vette el a kedvünket, hogy rögtön a D szélső szektor belső második helyére kerültünk. Tudtuk, hogy szélére, széle mellé már nem ülhetünk, a közép döntőben már volt egy ilyen széle melletti kiemelt helyünk, aki bejutott az hozta magával. Még viccelődtünk is Vidó Ferivel, aki szintén nem kutyaütő pecás, hogy a két fiú (Feri fia, Roland utánpótlás világbajnok ült az 1-esen mellettünk) a papíron a leggyengébb, a nagyok meg majd lerendezik a szélén egymás közt. Aztán elkezdődött a csoda! Nem nézegettem az egész szektort, úgyse látni végig, mert a nád, a fák, a távolabb ülőket már takarta, meg nekünk nem a többiekkel kell foglalkozni, hanem magunkkal. Kristóf 3 jó hallal indított és ütemre fogta a halakat, jól működött amit elképzeltünk. Aztán persze beindult mellettünk Szákovits Imi is, hamar ledolgozta a hátrányát néhány bónusz hallal. A széléről is hozták a híreket, hogy az első óra végén 6-7 kiló halnál járnak. Kristóf végig pörögte, egy kettő pluszos bónusz pontyot is fogott, a végén még Szákó is gratulált neki, mert jobban fogta keszeget mint ő. A mérlegelés megkezdésekor reménykedtünk egy 5-6. helyben, aztán 3. lett belőle… nem akartuk elhinni! Az örömünk óriási volt, magabiztosan készültünk a 2. fordulóra. Semmit nem változtattunk. A sorsolás megint nem lett jó, a pálya közepe… nem baj az előző nap is elvileg rossz helyről csináltuk a jó eredményt. Aztán itt nem úgy indult. Mindent ugyan úgy csináltunk mint az előző nap, ennek ellenére az első óra végére mindössze 3 hala volt Kristófnak. Már a match bot is előkerült, de az se volt jó… Kristóf bele feküdt és makacsul erőltette az előző napi taktikát. A mellettünk lévő 4-5 helyen ugyanez volt a helyzet, annyi kivétellel, hogy itt-ott fogtak 1-1 bónusz halat, pontyot vagy balint. Fél órával a vége előtt kb. két és fél kiló halunk volt. Ekkor akasztott Kristóf egy nagy pontyot, köze nem volt hozzá, vitt mindent. A következő betolás jó keszeg, majd megint, majd megint, majd megint. Fél óra alatt 3,5-4 kiló halat sikerült fogni… Csak egy fél órával, ha hamarabb ideérnek… Biztosak voltunk az utolsó helyben, de szegény Monostori Bencének még nálunk is rosszabb volt, pedig nagyon ügyes pecás ő is, így a 9. hely lett a miénk. A harmadik fordulóra megint szélső szektor várt ránk, bár itt se lehettünk kiemelt helyen, de legalább nem a legbelseje várt ránk. Természetesen a kapható legrosszabbat kaptuk, az 5-öst. Bíztunk a taktikánkban, csak az élőanyagban változtattunk keveset. Megint nem indult jól. Bíztunk benne, hogy be fog állni a jó keszeg, csak idő kérdése. Nagyon nagy baj nem volt, de szerettünk volna legalább a közép mezőnybe oda érni, nem 7-8-ért mentünk. A helyben több volt. Most az utolsó órára értek oda jó halak, ez az óra 7-8 kiló halat adott! Jó balin, jó keszegek, megint balin, megint keszegek! Kristóf élvezte a pecát! Tökéletesen elégedettek voltunk az 5. hellyel, akit verhetőnek tartottunk, azokat megcsíptük, a nagyok meg hagy menjenek. Az utolsó napra megint belső szektorba mentünk, a B-be. Csak azon imádkoztunk, hogy nehogy megint a fúl belsejébe kerüljünk. A pálya középső részét, a B 8-9-10-et és a C 1-2-3-at csak nagyon kevesen tudták megoldani. Szóval a B 8-9-10-et szerettük volna elkerülni. B 2 lett belőle. A bevált taktikán nem változtattunk, bár jött egy hidegfront, bíztunk a helyben és az elmúlt napok tapasztalataiban. Megint rosszul indult. Tőlünk jobbra egy, balra egy se fogta, de a nagyok belekezdtek. Jött néhány apróság, aztán 2 jó dévér, utána süket csend… Kristóf végig próbált mindent, ami az előző napokban halat adott, de nem kaptunk semmi pozitív reakciót. Egy próbát megér alapon nagycsali, erősebb gumi, betolás, kapás és már nyúlt is a csőgumi! Kettő feles ponty! Utána megjelentek a kis keszegek, majd jöttek a szákolósok, aztán megint csend… 10 perc várakozás után Kristóffal összenéztünk, nagy csali, erősebb gumi, 2-3 betolás, kapás, szalad a gumi, megint ponty.

A halat megfogta, Kristóf hátra fordult és azt mondta, „Akkor pontyozunk!” A szektorban összesen 9 pontyot fogtak, ebből Kristóf 5-öt, és bár a durvább cucc miatt kevesebb nagy keszeg jött, azért abból is összejött vagy 20 darab. Tudtuk, hogy megint jók vagyunk, 3. hely lett ebből is! A mérlegelésnél a sok pontyról teríték fotót akartak csinálni Kristóffal, mereven elzárkózott tőle! „Hadd menjenek, ne törjük őket!” mondta szeretettel! Felszabadultan örültünk az eredménynek! Bár még összesítés nem volt, de helyt álltunk. Örökre szívünkbe zártuk a Látóképi víztározót és a halait.

 

 Együtt álltak a csillagok!

 Köszönjük a halaknak, a HEBOSZ-nak és a Pikkely S.H.E -nek a támogatást!

 

                                                                                               Mezei Kristóf & Mezei László

Close Menu